|
2024-03-18 07:22:29, hétfő
|
| |
| |
Miért nem menti meg Jézus a jó embereket?
Textus: Lk 5:27-32
"Amint jobban leszek, elmegyek az orvoshoz." Ha valaki ezt mondaná neked, azt gondolnád, hogy másfajta orvoshoz kellene mennie, mégpedig pszichiáterhez! Az orvosok nem azok számára vannak, akik jól vannak. Az orvosok a betegekért vannak.
"Amint rendbe hozom az életemet, és leküzdöm néhány rossz szokásomat, keresztyén leszek". Ez a kijelentés ugyanolyan őrült beszéd, mint az amikor az ember azt mondja, hogy amint meggyógyul, elmegy az orvoshoz. De annak ellenére, hogy őrültség, az egyik legelterjedtebb téves elképzelés mind az egyházon belül, mind azon kívül, az, hogy a keresztyénség a jó embereknek való.
Bizonyos helyeken egy közismerten istentelen emberről ez a mondás van: "Ha valaha is átlépné a templom küszöbét, az épület valószínűleg összedőlne". Ezt sok gyülekezetben szavak nélkül is közlik azáltal, ahogyan az emberek külsőleg kinéznek és ahogyan öltözködnek. Örülök, hogy mi itt lazábbak vagyunk, de sok gyülekezetben a legtöbb ember öltönyt és ruhát visel. Ha az ember nincs kiöltözve, akkor egy kicsit kívülállónak érzi magát az ilyen helyeken vasárnap reggel.
Egy másik módja annak, hogy azt közvetítsük, hogy a keresztyénség a jó emberek számára való, az, hogy elkülönítjük magunkat az istentelen emberektől. Kerüljük, hogy megismerjük a szomszédainkat, kivéve, hogy megfigyeljük, hogy sok sört isznak, és egészen másképp töltik a vasárnapjaikat, mint mi. Nagyon megkönnyebbülnénk, ha elköltöznének, és egy tisztességes keresztény család költözne a helyükbe. Tele van a naptárunk a gyülekezeti emberekkel való tevékenységekkel. Gondoskodunk arról, hogy a gyerekeink soha ne érintkezzenek világi gyerekekkel. Ha igazán szerencsések vagyunk, keresztyénekkel dolgozunk együtt, így hetekig el tudunk lenni anélkül, hogy pogányokkal érintkeznénk. Talán egy nap majd beköltözhetünk egy keresztyén idősek otthonába, ahol az arany éveinket teljesen elszigetelve tölthetjük a világ összes gonosz emberétől.
Sok nem keresztyén azt gondolja, hogy a keresztyének jó emberek, akiknek minden problémájuk megoldódott. Nem tudnak kapcsolatot kialakítani velük, mert tudják, hogy nekik komoly problémáik vannak, amelyekről nem mernének beszélni egy ilyen mosolygós, boldog templomba járók társaságában. Tévesen azt hiszik, hogy a keresztyénség a jó embereké, és azt gondolják, hogy itt számukra nincs hely.
Az egyetlen probléma ezzel az elterjedt elképzeléssel, miszerint a keresztyénség a jó embereknek való, az, hogy a keresztyénség alapítója éppen az ellenkezőjét tanította. Ezáltal Jézus szembe került korának vallásos tömegével. A Lévi (= Máté) elhívásának történetében Lukács egy fontos leckét tanít nekünk:
Jézus nem azért jött, hogy az igazakat hívja, hanem a bűnösöket megtérésre.
Ez a lecke annyira fontos, hogy bátorkodom azt mondani, hogy ha nem érted, akkor valószínűleg nem vagy keresztyén a szó valódi értelmében. Ha azt gondolod, hogy Jézus jóravaló, alapvetően erkölcsös, templomba járó embereket ment meg, akkor nem érted az evangélium lényegét. Ha azt hiszed, hogy egy napon, amikor Isten elé állsz, Ő majd beenged a mennybe, mert megpróbáltad a legjobbat kihozni magadból, rendszeresen jártál templomba, adakoztál az egyháznak, soha nem bántottál szándékosan senkit, akkor kellemetlen meglepetés vár rád. Jézus itt elhangzó szavainak meg kellene döbbenteniük téged, és arra kellene késztetniük, hogy átgondold a keresztény hitről alkotott felfogásodat.
1.Jézus nem azért jött, hogy az igazakat hívja.
Alapvetően jó embernek tartod magad? Akkor meg kellene ijedned! Ugyanis Jézus figyelmen kívül hagy téged (kizár téged), amikor azt mondja: "Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam". Jézus ezeket a szavakat olyan embereknek mondta, akik vallási vezetők voltak. Életüket Istennek és a zsidó vallásnak szentelték. Soha nem hagytak ki egy zsinagógai istentiszteletet sem. Minden vallási ünnepen részt vettek a jeruzsálemi templomban. Csak a vallási előírásoknak megfelelő ételeket fogyasztottak. A szertartási törvényt pontosan betartották, és mindent kerültek, ami bemocskolhatta volna őket. Minden nap meghatározott időben imádkoztak. Nemcsak a pénzükből adtak tizedet, hanem még az asztali fűszereikből is (Mt 23:23)! Szorgalmasan tanulmányozták a héber Szentírást, és belőle nagy részeket tudtak fejből idézni. Még "kálvinisták" is voltak: Isten választott népének tekintették magukat! Jézus azonban kizárta őket, amikor azt mondta nekik: "Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket megtérésre".
Nagyon világosan kell látnunk, hogy Jézus mit értett ez alatt. Nem azt értette, hogy bárki elég jó ahhoz, hogy a saját igazságossága által a mennybe jusson. Jézus iróniát vagy szarkazmust használt, tulajdonképpen azt mondta: "Ha ti azt hiszitek, hogy elég jók vagytok ahhoz, hogy kiérdemeljétek az üdvösséget, akkor nem látjátok magatokat lelkileg betegnek (lelki betegeknek). Ezért nem látjátok szükségesnek, hogy orvoshoz forduljatok". Jézus csak egyfajta embert üdvözít: A bűnöst, aki tudja, hogy bűnös.
A farizeusok és az írástudók nagyon sok időt töltöttek a Szentírás tanulmányozásával, de ez mégsem volt elegendő ahhoz, hogy megértsék, hogy Isten előtt senki sem igaz. Az 1Mózes 6:5 szerint: "És látta az Úr, hogy nagy az ember gonoszsága a földön, és hogy szívének minden gondolata szüntelenül csak gonosz". Ez a vers nem csak a pogányokra vonatkozott. Salamon király azt állítja, hogy "nincs ember, aki ne vétkezne" (1Királyok 8:46). Dávid ezt írta (Zsoltárok 14:2, 3): "Az Úr lenézett az égből az emberek fiaira, hogy megnézze, van-e valaki, aki megérti, aki keresi Istent. Mindnyájan elfordultak tőle, egyaránt megromlottak. Senki sem tesz jót, egyetlen ember sem". Saját szívére tekintve Dávid így imádkozott: "Ne szállj perbe szolgáddal, hiszen egy élő sem igaz előtted!" (Zsoltárok 143:2). Ézsaiás próféta (64:5) így siránkozik: "Mindnyájan olyanok lettünk, mint a tisztátalanok, minden igazságunk olyan, mint a szennyes ruha."
Azok, akik magukat igaznak tartják, nem ismerik Istent, mint Szentet. Amikor az istenfélő Ézsaiás látta az Urat, amint egy trónon ült; magasztos volt és felséges, és hallotta amint a szeráfok azt kiáltják: "Szent, szent, szent, a Seregek Ura", akkor így jajgatott: "Jaj nekem! Elvesztem, mert tisztátalan ajkú vagyok, és tisztátalan ajkú nép között lakom. Hiszen a Királyt, a Seregek Urát látták szemeim!" (Ézs 6,5). Jób, akit Isten a legfeddhetetlenebb és legigazságosabb embernek nevezett a földön (Jób 1:8), így szólt: "Eddig még csak hírből hallottam rólad, de most saját szememmel láttalak. Ezért visszavonok mindent, bűnbánatot tartok porban és hamuban" (Jób 42:5, 6 NIV). Senki, aki egy szikrányit megpillant Isten szentségéből, nem meri azt gondolni, hogy a saját igazságossága képessé teszi arra, hogy megálljon e Félelmetes Isten előtt!
Azok, akik igaznak tartják magukat, mindig más bűnösökkel hasonlítják össze magukat, nem pedig Istennel. A farizeusok a vámszedőkre, a prostituáltakra és azokra néztek, akik nem voltak lelkiismeretesek a zsidó szertartások betartásában, és azt gondolták: "Mi jobbak vagyunk ezeknél az embereknél". De persze ők csak a külső dolgokat nézték, nem pedig azt, amit Isten néz, a szívet. Jézus később szembesítette őket ezzel a képmutatással, amikor azt mondta: "Olyanok vagytok, mint a fehérre meszelt sírok, amelyek kívülről szépnek látszanak, de belül tele vannak holtak csontjaival és minden tisztátalansággal" (Mt 23:27). Ha megpróbáljuk lenyűgözni egymást, akkor elég jó színjátékot tudunk előadni. Az embereket megtéveszthetjük, mivel nem látják a mi romlott szívünket, de Isten látja, ezért őt nem téveszthetjük meg.
A szent Isten a külsőségeken túlra, gondolataink és indítékaink mélyére (forrására) irányítja átható tekintetének lézersugarát (Zsidók 4:12-13). Meglátja a büszkeséget, ami miatt azt hisszük, hogy valamiképpen jobbak vagyunk másoknál. Ismeri a buja gondolatokat, amelyeket még a gyülekezetben ülve is képesek vagyunk elrejteni. Látja a kapzsiságot, amely arra késztet bennünket, hogy felhalmozzuk a pénzünket, vagy a saját fényűzésünkre költsük, még akkor is, amikor látjuk, hogy mások nélkülöznek. Ismeri a haragot és a féltékenységet, amelyet egy hamis mosoly és egy álszent dicséret mögé rejtünk el. Tudja, hogy miként szeretjük e világ dolgait, miközben a szívünk langyos a Megváltó iránt, aki önmagát adta a bűneinkért.
Kálvin János (Keresztyén vallás rendszere, 3.7.4) mélyreható éleslátással ír a bennünk lévő bűnösségről, amely mindnyájunkat jellemez:
,,Mert (amily vakon szeretjük magunkat mindnyájan) látszólag mindenkinek megvan az alapos oka arra, hogy önmagát sokra tartsa, minden másokat pedig önmagához képest lenézzen. Ha Isten valami olyan dologgal áldott volna meg bennünket, ami nem megvetendő, ebben bizakodva rögtön felfuvalkodunk; sőt nemcsak felfuvalkodunk, hanem majd szétszakadunk a gőgösségtől; hibáinkat pedig, amikben ugyancsak bővelkedünk, mások előtt gondosan rejtegetjük és önmagunknak hízelegve, azokat jelentékteleneknek és kicsinyeknek tartjuk, sőt néha mint valami jó tulajdonságokat dédelgetjük. Ugyanazokat az adományokat, amiket magunkban bámulunk, ha másokban tűnnek föl, még ha nagyobbak is, hogy ne legyünk kénytelenek elismeréssel adózni, rosszakaratulag kicsinyeljük és ócsároljuk; ha azonban valamiféle hibát látunk, azt, nem elégedvén meg azzal, hogy szigorú és éles figyelemmel vizsgáljuk, még gyűlölködve nagyítjuk is. Ez az oka annak a szertelenségnek, hogy közülünk mindenki, mintha őt a közös törvények nem köteleznék, a többiek fölé akar emelkedni s embertársait gondtalanúl és elbizakodottan megveti, vagy legalább mint alantabb álló lényeket lenézi... de nincs olyan ember, aki bensejében valamiféle véleményt ne táplálna a saját kiválóságáról."
Ha nem azonosulsz azzal, amit mondtam, ha úgy gondolod, hogy ez másokra vonatkozik, de rád nem, akkor a farizeusokhoz hasonlóan te is azok közé az "igazak" közé tartozol, akiket Jézus nem azért jött, hogy az üdvösségre hívjon. De ha te egyetértesz azzal amit a Biblia mond az emberi szívről, hogy az bűnös, elismerve, hogy: "Igen, én is ilyen vagyok, tudom, hogy bűnös vagyok", akkor nagyszerű hírem van számodra:
2.Jézus azért jött, hogy a bűnösöket hívja.
Ahogy Pál apostol fogalmazott: "Krisztus meghalt az istentelenekért" (Róma 5:6). Ahogyan itt Jézus mondja: "Nem azoknak van szükségük orvosra, akik egészségesek, hanem azoknak, akik betegek". Ha az ember azt gondolja, hogy nagyszerű állapotban van, akkor nem megy orvoshoz, még akkor sem, ha rákja van. A farizeusoknak lelki rákjuk volt, de azt hitték, hogy elég egészségesek. A vámszedőknek azonban nem voltak illúzióik magukról. Tudták, hogy halálos bűnösök. Sokan közülük attól féltek, hogy olyan szörnyű bűnösök, hogy reménytelenül Isten hatókörén kívül vannak (esnek). Jézus azonban világossá tette, hogy éppen az ilyen embereket jött megkeresni és megmenteni, és hogy Ő képes megmenteni.
Mint valószínűleg tudjátok, az első századi Palesztinában az adóbehajtók megvetett emberek voltak. A Jézus korabeli vámszedők személyesen gazdagodtak meg azáltal, hogy pénzt csaltak ki a saját honfitársaiktól. Kapzsik voltak, becstelenek és szívtelenek. Nem törődtek a szegényekkel, az özvegyekkel és az árvákkal. Annyira szerették a pénzt, hogy hajlandóak voltak a megvetésre, a zsinagógákból való kiközösítésre, és arra, hogy a gyilkosok, rablók és prostituáltak közé sorolják őket. Az a jó élet, amelyet csalárd foglalkozásuk miatt élvezhettek, hajlandóvá tette őket arra, hogy elviseljék zsidó társaik megvetését. Lévi ilyen ember volt.
Amikor Lukács azt mondja, hogy Jézus meglátta Lévit a vámszedő helyen, és azt mondta: "Kövess engem", Lévi pedig mindent hátrahagyott, felkelt, és követni kezdte Jézust, azt hiszem, Lukács a hatás kedvéért tömöríti a történetet. Valószínűleg hosszabb folyamatról volt szó. Talán Jézus többször is meglátogatta Lévi adóhivatalát, hogy özvegy édesanyja után kifizesse az adót, vagy hogy képviselje elszegényedett szomszédait. Valószínűleg Lévi hallotta Jézust tanítani a közelben összegyűlt tömegeket. Kétségtelenül hallotta a beszámolókat Jézus csodáiról, és arról, hogy miként mondta a bénának: "Ember, megbocsáttattak a bűneid". De most Jézus szándékosan megfigyelte Lévit (a görög szó jelentése "gondos és megfontolt látás, amely értelmezi a tárgyát", G. Abbott-Smith, A Manual Greek Lexicon of the New Testament [Charles Scribner's Sons], 203. o. szerint), és tekintélyesen (hatalommal) megparancsolta: "Kövess engem". És Lévi otthagyta az adóhivatalát, otthagyta kapzsi hivatását, és engedelmeskedett Jézus hívásának.
Figyeljük meg, hogy Jézus kezdeményezett Lévi felé, és nem fordítva. A Szentírás egyértelműen kijelenti, hogy senki sem keresi Istent, amíg Isten nem keresi őket (Róma 3:10-11). Jézus azt mondta: "Senki sem jöhet hozzám, hacsak az Atya, aki elküldött engem, nem vonzza őt;... Senki sem jöhet hozzám, hacsak az Atyától nem kapta meg" (János 6:44, 65). Azt mondta: "Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket..." (János 15:16). Mivel minden ember halott a maga vétkeiben és bűneiben (Ef 2:1), nem dönthet úgy, hogy követi Jézust, amíg Ő nem ad új életet a halott szívüknek, és nem hívja őket a lelki halálból a lelki életre.
Így Lévi életében a különbség és a radikális válasz oka, hogy feladta kapzsi életmódját és követte Jézust, nem Lévi saját döntésének köszönhető, hanem Krisztus erőteljes, hatékony hívásának az üdvösségre. Van egy népszerű, de hamis tanítás, amely szerint Isten mindent megtett, amit csak megtehetett a bűnösök megmentéséért, a többi pedig a szabad akaratukon múlik. Jézus könyörög, azt akarja, hogy térj meg, próbál magához édesgetni, de a döntés rajtad múlik. Sajnos, Isten tehetetlen az ember mindenható akaratával szemben! De ha az üdvösség ilyenformán az ember akaratától függ, akkor a lényeg az, hogy az Efézus 1:11 egyértelmű kijelentésével ellentétben Isten nem az Ő akarata szerint cselekszik mindent, hanem az ember akarata szerint.
Hála Istennek, a Szentírás egyértelműen kijelenti, hogy az üdvösség nem emberi akaratból, hanem Istentől van (János 1:13). "Az ő akarata szült minket az igazság igéje által..." (Jakab 1:18). "Az Úré a szabadítás" (Jónás 2:9). A jó hír az, hogy "Jézus Krisztus azért jött a világra, hogy a bűnösöket üdvözítse" (1Tim 1,15). B. B. Warfield mondja: "A bűnös embernek nem arra van szüksége, hogy ösztönözze vagy segítse magát, hogy megmentse magát, hanem pontosan arra, hogy megmentve legyen; és Jézus Krisztus nem azért jött, hogy tanácsot adjon, vagy ösztönözze, vagy hogy udvaroljon, vagy segítsen neki, hogy megmentse magát, hanem hogy megmentse őt" (idézi Loraine Boettner, The Reformed Doctrine of Predestination [Presbyterian & Reformed], 164. o.).
Tehát akár külsőleg szörnyű bűnös vagy, mint Lévi volt, akár önigazult bűnös, mint Pál apostol volt, van remény számodra. Krisztus nem azért jött, hogy az igazakat hívja, hanem a bűnösöket. Amikor Krisztus hatékonyan hív egy bűnöst, a Szentlélek meggyőzi őt a bűnéről, megvilágosítja Krisztus ismeretében, megújítja az akaratát, és meggyőzi és képessé teszi arra, hogy Krisztust magához vegye (lásd Westminsteri Kis Káté, 31. kérdés). Az eredmény az, hogy a bűnös szabadon és önként megbánja bűneit, és egyedül Krisztusban bízik az üdvösségért. Krisztusnak ez az erőteljes, hatékony szava az egyetlen szentírási magyarázat arra, hogy egy olyan bűnös, mint Lévi, megtér Istenhez és Máté apostol válik belőle.
De nyilvánvaló, hogy Jézus Krisztus nem arra hívja a bűnösöket, hogy bűnösök maradjanak. Sokkal inkább:
3.Jézus azért jött, hogy megtérésre hívja a bűnösöket.
A megtérés azt jelenti, hogy elfordulok a bűnös életmódomtól, hogy Jézust mint Megváltót és Urat kövessem. Lévi 28. versben leírt cselekedetei a bibliai megtérést ábrázolják. Elhagyta kapzsi életmódját, és engedelmeskedett Jézus Krisztusnak. Bár nem mindenkinek kell feladnia a munkáját és minden pénzét abban a pillanatban, amikor Krisztushoz tér, mindenkinek látnia kell, hogy a megtérés azt jelenti, hogy a bálványainktól elfordulunk Istenhez, hogy az élő és igaz Istent szolgáljuk (1Thessz 1:9). Ez egy gondolkodásbeli változás, amely hatással van az ember egész életére. Megváltozik a gondolkodás és megváltozik az életvitel.
A megtérés elválaszthatatlanul összekapcsolódik az üdvözítő hittel. Nyilvánvaló, hogy Lévi hitt abban, hogy Jézus a Messiás, akinek hatalma van a bűnök megbocsátására és arra, hogy teljes hűségünket parancsolja, különben nem hagyott volna ott mindent, hogy Jézust kövesse. A bénáról szóló, éppen előző történetben Lukács megmutatja, hogy Jézusnak valóban volt hatalma a bűnök megbocsátására. Azzal, hogy összekapcsolja ezt a történetet Lévi megtérésének történetével, azt akarja megmutatni, hogy Jézusnak van hatalma megbocsátani a legsúlyosabb bűnösöknek is azáltal, hogy megtérésre hívja őket.
Hajlamosak vagyunk úgy gondolni a megtérésre, mint egy negatív szükségszerűségre. Meg kell tenned, hogy megmenekülj Isten ítéletétől, de az élet már nem lesz olyan élvezetes. Jézus azonban a megtérést nagy örömmel köti össze, mind a mennyben, mind a földön (Lukács 15:7, 10, 22-27, 32). Bár az igeszakaszunk nem mondja ki, hogy Lévi örült, miután megtért, de ez benne van abban, hogy nagy lakomát rendezett, és meghívta az összes ellenszenves barátját, hogy találkozzanak Jézussal. A megtérés Isten bőséges kegyelmének teljes lakomájába vezet be minket. Hálával tölt el bennünket kegyelmes Urunk iránt, aki oly szabadon adja üdvösségét az ilyen érdemtelen bűnösöknek. A megtérést tehát minden előnye miatt örömnek kell tekintenünk, nem pedig csupán kötelességnek, amely megfoszt bennünket a bűn átmeneti örömeitől.
A megtérés minden esetben azt jelenti, hogy elfogadom Jézus küldetését az életemre vonatkozóan. Nem tértél meg igazán Istenhez és nem hiszel igazán Jézusban, ha utána úgy döntesz, hogy magadnak fogsz élni, és nem követed Őt, mint Urat. Bár az Úr célja, hogy miként szolgáljuk Őt, a részleteket illetően különböző lesz, a lényeg mindannyiunk számára az, hogy Ő arra akar használni minket, mint megtérő bűnösöket, hogy rajtunk keresztül más bűnösöket megtérésre hívjon.
Három konkrét következménye van annak, hogy elfogadjuk Jézus küldetését az életünkre vonatkozóan, amint azt Lévi válaszából láthatjuk:
(1) Kapcsolatba kell lépnünk az elveszett emberekkel, hogy elérjük őket Krisztusért.
Ez teljesen nyilvánvalónak hangzik, de a gyakorlatban minden más, csak nem megszokott. Ez a legnagyobb problémám, amikor arról van szó, hogy másokat elérjek Krisztusért: Egyszerűen nem ismerek elég sok nem keresztényt ahhoz, hogy beszélgessek velük lelki dolgokról. A foglalkozásom pedig akadályt jelent ebben a folyamatban. Amint valaki megtudja, hogy mivel foglalkozom, úgy húzódnak vissza, mintha fertőző beteg lennék. Azonban mindnyájunknak kapcsolatokat kell kialakítanunk azokkal, akiknek szükségük van a Megváltó megismerésére.
Egyébként gyakran a nemrég megtért embereknek van a legtöbb kapcsolatuk az elveszett emberekkel. Levinek egy egész háznyi barátja volt, akiknek szükségük volt arra, hogy találkozzanak Jézussal. Nagyszerű! Segítsünk az új hívőknek, hogy mindent megtegyenek, amit csak tudnak, hogy bizonyságot tegyenek elveszett barátaiknak.
De talán erre azt válaszolod: "Azt hittem, a keresztényeknek el kell különülniük a rossz társaságtól. A Példabeszédek figyelmeztet a rossz barátságok veszélyére. Nem veszélyes-e elveszett emberekkel barátkozni?"
(2)A cél kulcsfontosságú az elveszett emberekkel való kapcsolatainkban.
Ha azzal a céllal barátkozol, hogy együtt mulatozzál mulatozásra vágyó emberekkel, akkor igen, ez rossz, akkor ez nem helyes. Ha viszont az a célod, hogy bűnös embertársként kapcsolatba lépj velük azért, hogy megismertesd velük a Megváltót,akkor az helyes és jó.
Két okból hangsúlyozom a "bűnös embertárs" kifejezést. Először is, ha nem felejted el, hogy bűnös vagy, nem fogsz szentebbnek tűnni mint amilyen vagy. Másodszor, résen leszel, hogy ne ess kísértésbe, hogy olyan dolgokhoz csatlakozz, amelyek visszahúznának a régi életmódodhoz. A legtöbb keresztény fordítva van: bűnben élő hívőkkel tartanak kapcsolatot, és elkülönülnek a hitetlenektől. Pál azonban azt mondja, hogy nem szabad kapcsolatot tartani semmilyen úgynevezett kereszténnyel, ha az bűnben él, hanem a hitetlenekkel kell kapcsolatot tartani (1Kor 5:9-13). Az elveszett emberekkel való kapcsolatainkban döntő fontosságú a cél.
(3)Soha ne becsüld le Isten hatalmát a bűnösök megváltoztatásában.
Ki gondolta volna, hogy ez a kapzsi, keményszívű vámszedő tanítvány lesz, és megírja az első evangéliumot? Képzeljük el, mit gondolhattak a többi tanítványok, amikor Jézus Lévit elhívta! Vagy mit gondolt az ősegyház, amikor az Úr elhívta Pált! De az Úr olyanokat is elhív, akikről a világ azt gondolja, hogy valószínűleg nem fognak üdvözülni. Óvatosnak kell lennünk, hogy soha ne essünk kétségbe senki üdvösségét illetően, függetlenül attól, hogy az illető mennyire mélyen el van merülve a bűnben. Isten dicsőségére szolgál, hogy a legelvetemültebb gonoszok közül is megmenti azokat akiket akar.
Következtetés
El tudsz képzelni egy olyan orvosi rendelőt, amelynek az ajtajára ez van kiírva: "Betegeket nem kezelünk"? Mint gyülekezet, nem merjük azt sugallni: "Csak jó embereket várunk, bűnösöket nem látunk szívesen". Jézus nem azért jött, hogy a jó embereket hívja, hanem hogy a bűnösöket hívja megtérésre. Ha jó embernek tartod magad, akkor meg kell rémülnöd. Krisztus a bűnösöket menti meg, nem a jóravaló embereket. De ha megvallod, hogy "bűnös vagyok", akkor a Szentírás ígérete szerint "Krisztus meghalt az istentelenekért". Ha megtérsz és hiszel Jézus Krisztusban, megismerheted azt az örömöt, hogy Ő a te asztalodnál vacsorázik, és láthatod, hogy arra használ téged, hogy megossza az Ő jó hírét más bűnösökkel. Ámen.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Hosszú építő írások |
|
|
|
Címkék: lelkiismeretesek, kapcsolatainkban, összekapcsolódik, engedelmeskedett, megtéveszthetjük, legelvetemültebb, istentiszteletet, tevékenységekkel, legigazságosabb, rosszakaratulag, megbocsáttattak, kulcsfontosságú, istentelenekért, prostituáltakra, keresztényeknek, legelterjedtebb, szertelenségnek, keresztyénekkel, gondolkodásbeli, tulajdonságokat, honfitársaiktól, felfuvalkodunk, nyilvánvalónak, kezdeményezett, megparancsolta, bálványainktól, elbizakodottan, féltékenységet, mindnyájunknak, vasárnapjaikat, megbocsátására, elszegényedett, választottalak, bemocskolhatta, pszichiáterhez, szomszédainkat, betegekért vannak, kijelentés ugyanolyan, egyik legelterjedtebb, egyházon belül, közismerten istentelen, templom küszöbét, épület valószínűleg, emberek külsőleg, legtöbb ember, ember nincs, kicsit kívülállónak, ilyen helyeken, másik módja, istentelen emberektől, tisztességes keresztény, gyülekezeti emberekkel, Ezáltal Jézus, Ugyanis Jézus, Életüket Istennek, Seregek Ura, Seregek Urát, Félelmetes Isten, Kálvin János, Ahogy Pál, Amikor Lukács, Talán Jézus, Valószínűleg Lévi, Manual Greek Lexicon, Charles Scribner, Hála Istennek, Jézus Krisztus, Loraine Boettner, Reformed Doctrine, Amikor Krisztus, Westminsteri Kis Káté, Jézus Krisztusnak, Jézus Lévit, Jézus Krisztusban,
|
|
Offline
